AVÉ 2018/1.

Amennyiben a közös ügyvezető mindkét társaságban jogosult önállóan dönteni, úgy az üzleti és pénzügyi politikára döntő befolyásgyakorlás megvalósul, tehát a két vállalkozás ez alapján kapcsolt vállalkozásnak minősül

[a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 4. § 23. pont f) alpontja, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 23. § (1) bekezdés, (4) bekezdés b) pontja, 178. § 17. pontja]

A felperesi társaság tevékenységét 2016. évben kezdte meg. A felperesi céget más cégekkel együtt a Kft. (továbbiakban: Kft.) alapította, melynek ügyvezetője szintén a felperesi ügyvezető.

Az adóhatóság a felperesnél egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést végzett 2016. első időszakára vonatkozóan. Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes és a Kft. 2016. február 1-jén üzleti tanácsadásra megállapodást kötöttek, ugyanakkor a felperes nem tett eleget a kapcsolt vállalkozásra vonatkozó bejelentési kötelezettségének a szerződéskötést követő 15 napon belül. Emiatt az adóhatóság a bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítését állapította meg, mulasztási bírságot azonban nem szabott ki.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatát a Tao. tv. 4. § 23. pont f) alpontjára, az Art. 178. § 17. pontjára, 23. § (1) bekezdésére, (4) bekezdés b) pontjára, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 3:21. § (1) bekezdésére, (3) bekezdésére, 3:112. § (2) bekezdésére, 3:109. § (1)-(2) bekezdéseire alapította. Kifejtette, hogy az ügyvezető egyező személye okán előállt üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás révén a felek kapcsolt vállalkozásnak minősülnek, azonos ügyvezetés önmagában megalapozza az üzleti és pénzügyi politikára gyakorolt döntő befolyást.

A nyitva álló törvényes határidőn belül a felperes keresetet terjesztett elő a bíróságnál, elsődlegesen a határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan az adóhatóság új eljárásra utasítását kérte.

A felperes vitatta azt, hogy a felperes és a Kft. kapcsolt vállalkozásnak minősülnének. Álláspontja szerint a kapcsolt vállalkozásra vonatkozó előírás helyes értelmezése szerint az adózó és más személy azzal a feltétellel minősíthető kapcsolt vállalkozásnak, ha köztük az ügyvezetés egyezősége okán megvalósul az üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás. Tehát vizsgálni és bizonyítani kellett volna a közös ügyvezető befolyásgyakorlásának lehetőségeit és a tényleges megvalósulás módját mindkét érintett adózó pénzügyi és üzletpolitikájára, és ugyancsak bizonyítani kell e befolyás döntő mértékét. Miután az adóhatóság nem vizsgálta a fenti feltételek fennállását, így megsértette az Art. 1. § (2) bekezdését, 97. § (4), (6) bekezdéseit.

Utalt a felperes továbbá arra is, hogy a felperesi cég nem egy klasszikus értelemben működő cég, hanem egy úgynevezett startup. A társaság egyik tagja egy tőkealap, amely meghatározta, hogy a felperesi cég és annak ügyvezetője egy fejlesztési program keretében megszerzett forrást hogyan használhatja fel és minden ügyvezetői döntést megelőzően köteles a befektető felé információt adni és jóváhagyását kérni.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, valamint az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.

A bíróság kiemelte, hogy önmagában az ügyvezetés azonosságából még abban az esetben sem, ha a társaságok ügyvezetője önálló képviseleti joggal bír, nem következik a döntő befolyásgyakorlás az üzleti és pénzügyi politikára. Utalt arra, hogy a gazdasági társaságok tagjai közösen határozzák meg az üzletpolitikai célt, ez következik a Ptk. 3:88. §-ából, 3:16. § (1) bekezdéséből, 3:21. § (1) bekezdéséből, valamint 3:109. § (2) bekezdéséből, 3:112. § (2) bekezdéséből. Az üzleti és pénzügyi politika szempontjából a létesítő okirat, illetőleg a társaság legfőbb szervének döntései a meghatározók. Ezzel szemben a vezető tisztségviselő a társaság törvényes képviseletét látja el, lényegében feladata a legfőbb szerv által meghatározott távlati célok végrehajtása, ezen belül szerződéskötés, a társaság képviseletének ellátása harmadik személyek irányába. Minderre tekintettel minden ügyben egyénileg kell vizsgálni, hogy mi a tagok és mi a vezető tisztségviselők hatásköre, megvalósul-e a döntő befolyásgyakorlás az üzleti és pénzügyi politika tekintetében.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a közigazgatási eljárás során is részletesen nyilatkozott és csatolt okirati bizonyítékokat arról, hogy a társaság tagjainak, illetőleg az ügyvezetésnek hogyan különül el a feladata, ugyanakkor az alperes ennek ellenére nem vizsgálta ezeket a körülményeket, így megszegte az Art. 97. § (4), (6) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségét.

Emellett a bíróság szerint az ügyvezető munkaszerződése alapján nem nyert igazolást, hogy a felperesi ügyvezető volt az, aki a társaság üzleti és pénzügyi politikájának meghatározásában döntő szerepet vállalt. Miután e körülményeket az alperes elmulasztotta értékelni, ezzel megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés eb) alpontját, mivel a felajánlott, de mellőzött bizonyítékok tekintetében a mellőzés indokait a határozat nem tartalmazta.

A feltáratlan tényállásra tekintettel a bíróság az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el.

A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezését és felperes keresetének elutasítását kérte.

Elsődlegesen rögzítette, hogy nem volt vitatott, hogy a felperesnek és a Kft.-nek egy személy az ügyvezetője, aki a vállalkozások vonatkozásában önálló és egyedüli képviseleti jogosultsággal rendelkezik. Az elsőfokú bíróság által is hivatkozott Ptk. rendelkezések alapján megállapítható, hogy a gazdasági társaság legfőbb szervének feladatát képezi a vállalkozás alapvető kérdéseiben való döntéshozatal, ugyanakkor azok végrehajtása kétséget kizáróan az ügyvezető döntései alapján valósul meg, hiszen a végrehajtás a törvényes képviselő kötelezettsége. Mivel az ügyvezető a vezető tisztségviselői feladatait a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján önállóan látja el, ezzel megvalósul a döntő befolyásgyakorlás az üzleti és pénzügyi politikára.

Emellett az alperes szerint a Tao. tv. és az Art. jogszabályi rendelkezései az önálló ügyvezetői minőséggel és az e feladatkörrel együtt járó befolyásgyakorlást annak külön tartalmi vizsgálata nélkül is olyan döntő volumenűnek tekintik, amely megalapozza a két társaság kapcsolt vállalkozás jellegét. Meglátása szerint nem volt megfelelő az elsőfokú bírósági ítélet, amikor a társaság üzleti és pénzügyi politikájának meghatározását tekintette döntő befolyásgyakorlásnak, míg az önálló képviselettel rendelkező ügyvezető tevékenységét nem.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét megalapozottnak találta.

A Kúria döntésében elsődlegesen arra utalt, hogy a tárgyban 2015. január 1-jével hatályba lépett új rendelkezés célja, hogy a transzferáras szabályok kiterjedjenek azokra az esetekre is, amikor a régi szabályok alapján két társaság nem minősült kapcsolt vállalkozásnak, „azonban az ügylet a felek közötti valamely speciális kapcsolódás, függés miatt mégsem tekinthető teljesen független körülmények között, piaci alapon létrejöttnek”.

Az elsőfokú bíróság nem tekintette mérvadónak az azonos ügyvezetői státust, nézete szerint mindig egyedileg kell vizsgálni a feladat- és hatáskörök lehatárolásával, megvalósul-e a döntő befolyásgyakorlás az üzleti és pénzügyi politika tekintetében. A Kúria álláspontja szerint ugyanakkor ez a megközelítés téves. A Kúria szerint az azonos ügyvezetés általi „kapcsolt-ság” akkor valósul meg, amennyiben a közös ügyvezetés (ügyvezető) mindkét társaságban jogosult önállóan dönteni, így az üzleti és pénzügyi politikára befolyásgyakorlást megvalósítani. Amennyiben azonban ez a feltétel nem azonosan érvényesül mindkét társaságban, mert az egyikben önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezető másik vállalkozásban egy másik ügyvezetővel együttes képviseleti jogosultsággal rendelkezik, akkor ebben a vállalkozásban már nem jogosult önállóan hatni az üzleti és pénzügyi politikára. Így ez utóbbi esetben a két társaság között (a közös ügyvezetésre tekintettel) nem jön létre kapcsolt vállalkozási viszony.

A Kúria szerint tehát nem szükséges vizsgálni önálló ügyvezetés esetén, hogy a döntési feladatkörök hogyan oszlanak meg a tagok és tisztségviselők között, hanem az önálló képviseleti jogosultság eleve feltételezi a döntő befolyásgyakorlás fennállását. Az elsőfokú bíróság által elfoglalt álláspont elfogadása esetén a szerződéses jogviszony létrejöttének körülményei részletes vizsgálata, a jogviszony elemeinek egyedi elemzése nem csak az adóhatóságot, de az adózókat is elbizonytalanítaná a bejelentési kötelezettség megítélése körében.

A Kúria álláspontja szerint a vitatott jogi normának nem lehet más értelmet tulajdonítani, mint amit az alperes is állított, vagyis az önálló ügyvezetésre figyelemmel kapcsolt vállalkozási jogviszony létrejön, így a felperest bejelentési kötelezettség terhelte.

[Kúria Kfv.1.35.388/2017/4. számú ítélete, Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.023/2017/8. számú ítélete]